Elnézőek vagyunk azokkal akik egy kicsit megszegik a szabályokat, akik ezáltal egyre nagyobb szabálytalanságokat követnek el, majd továbbiakat, feszegetve ezzel a határokat, megtalálva a kiskapukat. Igen ritkán felháborodunk rajta vagy esetleg teszünk is ellene valamit, de ők valahogy kimagyarázzák, vagy kifizetik magukat a gondból, ha esetleg komolyabb következménnyel szembesülnének, akkor ártatlannak, tudatlannak tettetik magukat, természetese néhány jó ügyvéd társaságában, sűrűn hivatkozva a személyiségi jogaikra.
Átfutnak autók előtt, az úttesten, mert azt gondoljuk úgyis messze van, de bele sem gondolunk, hogy városban akár 50 km/órával is jöhet az a bizonyos autó, aki bízik abban, hogy nem fognak lelépni elé az úttestre, de ha mégis elsodor egy gyereket, akkor legalább nem verik halálra a rokonok, annak ellenére, hogy nem hibázott. Nem hagyjuk közlekedni a kerékpárosokat, mert ahol van is kerékpárút, ott vagy a járdával együtt, vagy a gyalogosok használják azt saját céljaikra. Már természetes, hogy az autósok is lazán értelmezik a szabályokat, ott parkolnak ahol akarnak, ha feltartják ezzel a forgalmat ha nem. Mindenki félrenéz, ha büntetést oszt ki az ellenőr, sőt még meg is vagyunk rajta botránkozva, hogy miért szórakozik az utassal, ha bajba kerül a hatóság embere, mert valaki veszi a bátorságot, hogy a közfeladatot végző ellen egyáltalán erőszakot alkalmazzon, azt is elnézzük. Ott vannak a szolgáltató cégek, akik ha kell ha nem fenyegetnek bennünket, hogy korlátozzák a szolgáltatásokat, megvonják a kedvezményeket, kikapcsolnak ezt vagy azt, és megtehetik, mert nem lázadunk fel ellenük, nem áll fel több ezer ember egyszerre és vált szolgáltatót, pedig abból tanulnának. A rendőr elnéző, a hivatal elnéző, az APEH elnéző, a bíróság elnéző, a börtönőr elnéző, sőt mind azok vagyunk. Valamiért ezt belénk rögződött, ott van a génjeinkben, meg vagyunk róla győződve, hogy ezt csak így lehet.
A szabályok fölött összenézünk és mindannyian tudjuk, hogy ezt valahogyan ki fogjuk játszani, még akkor is ha mi magunk is érveltünk annak helyessége mellett, ha elleneztük, akkor azt már elég jogalapnak tartjuk az ellenállásra. És ezt is elnézzük! Meghozzuk a szabályokat melyeknek semmi értelmük, mert nincs meg hozzá a megfelelő háttér, mint a mesterséges dugó esetében. Nem baj, mert elmondhatjuk, hogy ma is csináltunk valamit! Látjuk ellenfeleink hibáit de elfordítjuk a fejünket, elnézünk más irányba ha a sajátjaink svindlijeire világítanak rá a másik oldalról.
Nem bízunk az ítélkezésben és nem hisszük el, hogy valaha is pórul jár az ügyeskedő. Azt látjuk, hogy aki becsületes az hoppon marad. Nem hiszünk az ígéreteknek, de bízunk benne, hogy megtartják a szavukat a szemfényvesztők. Figyeljük a kezüket, mert tudjuk, hogy csalnak de ezt is elnézzük nekik. Látjuk, hogy csinálják és asszisztálunk hozzá, mert nem tehetünk semmit, hiszen ők az állam, az ő kezükben van mindnek, ha akarnánk, sem tudunk elérni hozzájuk, mert a törvényeket ők hozzák, a játék már le van játszva. Nem bízunk az államban, nem bízunk a rendszerben, ezt is elnézzük.
Mikor fény derül egy-egy nagyobb törvénytelenségre, akkor a lebukottak és mi is hárítjuk a felelősséget! Ők azt mondják, hogy ártatlanok és csak a rendszer szabályai mentén megtalálták a kiskapukat, mi pedig azzal mentegetjük magunkat, hogy nem tehettünk semmit, maguknak hoztak szabályokat.
Ezt elnéztük! Miért nézzük el mindig?
Kapcsolódó bejegyzések:
Hány állat tartása nem állatkínzás?
BKV kamerázhat vagy tilos
Új Magyar Gárda
Személyi kérdések a BKV-nál
Börtönkörülmények
Rendőrségi ellenőrzés
Újpest-Steaua
Kommentek