Mostanában még a szokásosnál is többet foglalkozunk a kisebbségi ügyekkel, és egyre több magán, gazdasági és politikai ügy mögé vizionálunk diszkriminációt, ezzel jelentősen elfedve a valói indokokat. Talált a politika, a társadalom és a gazdaság egy olyan közös pontot melyben mindenki megtalálta a számítását. A politika talált egy remekül citálható elméleti alapot, hiszen az egyik oldal hasznot húzhat az elégedetlenségből és mindent a cigányságra, a zsidókra kenhet és az ő megregulázásuk ígéretével gyűjt maga köré támogatókat, a másik oldal pedig ezt kihasználva remekül gerjesztheti a konzervatívabb, mérsékeltebb polgárokat a nácizmus erőre kapásával, a szélsőségek megerősödésének és térnyerésének folyamatos középpontban tartásával. Mindkét oldal a valós problémák elfedésére szolgál, ráadásul amíg ezzel foglalkoznak egyáltalán nem kell programot készíteni, vagy megoldást találni az egész társadalmat érintő kérdésekre. Nincs meg az akarat, hogy hatást gyakoroljon az ország vetése a tarthatatlan helyzet megváltoztatására. Mindenki hasznot húz az egymásra mutogatásból talán még maguk a diszkrimináltak is, hiszen valahogy mégis jut hozzájuk némi állami támogatás, valahogy csak megkapják a megélhetésükhöz szükséges pénzmennyiséget a nagy közös kasszából, ezzel megelégedve állandósítják saját helyzetüket és észre sem veszik, hogy pont ők változtathatnának a kialakult határvonalakon.
A politika más területen nem csak a népszerű vagy népszerűtlenség versenyében nyerhet nagyot a kisebbségi gazdálkodásban. A felzárkóztatásra, a hátrányos helyzetűeknek nyújtott közvetett támogatással minden megoldható lenne, mondják, de mégsem sikerül, már sok éve. Mert nem jut el a pénz az érintettekhez, vagy csak nagyon kis részben, olyan programokat, olyan oktatásokat támogatunk melyeknek semmi jövője, a megszerzett tudással semmivel sem lesz jobb a hátrányosan megkülönböztetettek munkaerő piaci helyzete. Legtöbb esetben viszont el sem jut a céljáig a támogatás, mert már útközben lába kél, hiszen magára a rendszerek fenntartására is hatalmas összegeket kell elköltenünk. Így marad a jól bevált szociális támogatások rendszere, amivel megint azt érjük el, hogy újra olyan generációt neveltetünk fel aki kilátástalan helyzetbe születik és nincs lehetősége sem a kitörésre, már élete kezdetén eldöntetett, hogy olyan élete lesz mint szüleinek és ő lesz az aki feje fölött marakodhatnak a nagyok. Azt is pontosan tudjuk, hogy az alacsonyan képzetteknél nagyobb a gyermekvállalási kedv, így amíg a kevésbé diszkriminált ambiciózus népesség száma csökken a hátrányosan megkülönböztetettek száma nő. Azon sem csodálkoznék, ha valóban ebben a rétegben találnánk meg az éhezők nagyobb részét.
Fontos az egyes emberek számára is a kisebbség, hiszen rájuk vetítheti haragját, a tehetetlen dühét, vagy csak az életének minden fájdalmát. Remekül lehet szidni az államot, hogy miért támogatja az ingyenélőket, a rendőrséget, hogy miért nem tesz valamit, bár ha tesz akkor rögtön rendőrállamot kiabálnak. Mikor valamilyen bűncselekmény történik azt biztosan romák követték el, ezért a valódi tetteseket csak később kezdik el megvetni a kárvallottak vagy azok barátai, ha egyáltalán elhiszik a nyomozás végeredményét. Mindenhez előítélettel állhatnak hozzá és ehhez csak megerősítést kapnak a másik oldalról, hiszen a cigányság ha már lenézettként kezelik akkor megpróbálja a legtöbbet kihozni meghurcoltatásából. Ha már úgyis ők a bűnözők, a naplopók, az ingyenélők akkor tesznek róla, hogy ez az nézet ne változzon vagy ha lehet erősödjön, nem is találkoznak jó példával, generációk óta mókuskerékben őrlődnek, nem tudják, hogy van élet az ő látóterükön túl is. Talán igényük sincs rá, hogy változzon a sorsuk, mert el sem hiszik, hogy lehet jobb. Helyzetüket a közülük kiemelkedett de rajtuk élősködők teszik leginkább kilátástalanná. Az uzsorakamatos kölcsönök spiráljából ugyanis, nem csak magas körökben, hanem ott lent sincs kiút.
A cigányság, vagy bármely nemzeti etnikai, vallási kisebbség ügye fontos az EU minden intézményének, annyira, hogy még határokon átívelő kezdeményezések támogatását is szívesen vállalja. Szinte számolatlanul adja az eurót ha egy hátrányosan megkülönböztetett csoport felkarolásáról van szó, viszont mint sok helyen itt is kétes az ellenőrizhetőség, vagy egyáltalán nem lehetséges. Felkaroljuk a prostituáltakat, hogy titkárnőket képezzünk belőlük, bár munkahely még csak a nem átképzettek számára sincs, számítógépes szakemberek próbálunk nevelni olyan fiatalokból akik az általános iskola első négy osztályát végezték el a tankötelezettségük lejártáig. Helyette valami értelmeset is kezdhetnénk a rendelkezésre álló apparátussal. Tudjuk, hogy melyek a hiányszakmák, akár egész Európa szintjén, talán meg kellene próbálni oda munkaerőt képezni, esetleg nyelvtanulással összekötve. Van lehetőség, csak nem kellene visszaélni vele döntéshozói szinten sem.
A határon túli kisebbségünknek is jó a kialakult helyzet, még annak ellenére is, hogy néha lokálisan és átmenetileg visszaesés tapasztalható. Egyre több és hosszabb távú kedvezményt kaphatnak itthon, egyre többet költünk a jólétükre, talán egyre nagyobb az összefogás is közöttük. Mindenki ellenük van, mert az anyaország segíteni akar rajtuk, ez összekovácsolja a határon túli magyar kisebbséget és még egységesebben még hangosabban áll ki a jogaiért. Van azonban amikor kicsit férlemegy a magyarkodás, mikor Orbán Viktor egész Kárpát-medence magyarjairól beszél nem törődve azzal, hogy mit okoz ez a kint élők életében, viszont mennyi szavazatot hoz a FIDESZ részére a választásokon, nem nagyon törjük magunkat, hogy alaposabb kivizsgálás legyen egy megerőszakolt lány ügyében, ha igaz, ha nem, viszont minden párt részéről hangos felháborodás van ha egy csapat focihuligán, kifejezetten rendbontási szándékkal kimegy egy határon túli focimeccsre, majd összeverve tér vissza. Kicsit néha fordítva próbálunk a lóra ülni, de lassan ki kell, hogy derüljön merre megy ez a jószág. Lovas nemzet vagyunk, észrevehetnénk már, hogy menetirányban van az állat eleje!
Sok minden dől el a kisebbségen, ezért fontos, hogy foglalkozzunk vele, csak talán azon kellene változtatni, hogy ne a jelenlegi helyzet fenntartása legyen a legfontosabb a politika, a gazdaság és az egyén számára.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem ítéletek
Viktor, segíts!
Madonna vs. válogatott
Jövedéki adófizetés
Jövőnk letéteményesei
Együttgondoskodás
Miért nézzük el?
Kommentek