Nagy fejtörést okoz a nagykereskedőknek, hogy a dohányzásról leszoktatásra szolgáló termékek után jövedéki adót kell fizetni, ha azok hasonlítanak a cigarettákra, akár kinézetükben akár összetételükben. Logikus, hiszen az ilyen termékek használata révén az állam nem kevés jövedéki típusú adótól esik el, hiszen egyre kevesebb cigarettát vesz a leszokni vágyó, így valahol be kell azt szedni legalább a leszokási időszak alatt. Ne is nézzük, hogy talán pont ezeket a termékeket kellene támogatni, hogy még többen válasszák a leszokást a további egészségkárosítás helyett. A kevesebb beteg kevesebb állami kiadást jelent, több adóbevételt a tovább aktív keresőként dolgozni tudó részéről, kevesebb rokkantnyugdíjast, ezzel persze nem számolunk. Értem, hogy most nagy szüksége van az államnak az bevételekre, de ezzel ellehetetlenítik az egészséges termékeket árusító nagykereskedőket, ezáltal az egész kereskedelmi láncot, így nem kevés munkahelyet veszélyeztet az intézkedés. A napokban kérte a kormányfő, hogy kisebb szabálysértések esetén csak figyelmeztetést adjanak a cégeknek és csak később bírságoljanak, ez a helyzet valóban nem egy kisebb probléma, viszont olyan vitás kérdés, mely jóhiszeműségből adódik, ráadásul belátható, hogy nagyobb kárt okoz rövid távon és még nagyobbat hosszabb távon, mint a bírságból származó bevétel.
Valahogy mindig képesek vagyunk a legrosszabbkor előszedni az átgondolatlan, hibás, nem életszerű jogszabályokat és azokat tűzzel vassal betartani. Teljesen a rugalmatlanság mind az állami vezetők között akik a döntéseket meghozták, mind a végrehajtó intézményekben akik, akkor is mindenáron be akarják tartatni az utasításokat, ha azok ellehetetlenítik az alanyokat. Folyamatosan az az érzésem, hogy úgy alkotnak politikusaink törvényeket, hogy semmi kapcsolatuk nincs a való világgal. Látnak egy beadványt, vagy valamilyen aktuális hangulatot meglovagolva benyújtanak egy törvényjavaslatot, arról van egy mondvacsinált vita, vagy még az sem, mert egy nagyobb horderejű döntés farvizén evez be a célba, melyről azt sem tudják pontosan, hogy milyen hatással lesz az egyes ágazatokra, a gazdaságra, az oktatásra, az egészségügyre, vagy a kultúrára, nem nézik, hogy korábbi jogszabályokkal milyen összhangban van, hogy meg vannak-e a feltételek, melyekre épül az adott szabályozás. Mikor pedig felhívják a figyelmüket utólag a hibákra, akkor se vonják vissza a törvényt, hanem módosítgatják, alakítják, csűrik csavarják, vagy egyszerűen változatlanul hagyják azt, majd megoldják az érintettek, ők megtették a magukét, foglalkoztak a kérdéssel.
A helyzet igen fura, mert végül is a gazdaság élénkítése és nem az ellehetetlenítése lenne a cél, csak ugye az egymásra ható jogszabályok szövedékében nincs aki vállalja a felelősséget az egyes rendelkezések közötti prioritások meghatározására, vagy csak azt belássa, hogy hibáztak. Nem egyszer halljuk a magyarázatokat, vagy a megmagyarázást, mint a magántulajdon védelmében született törvény esetében, hogy nem kellene hagyni az embereknek, hogy lelövöldözzék a betörőt és megvédjék a tulajdonukat, hiszen van egy erős rendőrségünk akinek ez a feladata. De pont azér alakult ki a vágy, hogy megvédhessük magunkat, mert nem bízunk a rendőrségben, ráadásul a rendszerváltás előtti keménykezű, mindenkivel szemben eljáró hatóságot a rendőrállammal azonosítjuk, így ha csakugyan minden egyes alkalommal a törvény szigorával ítélnék meg az egyes szabálysértéseket, akkor már rendőrállamot kiabálnánk. Láthatjuk, mikor ugyanazok a politikusok, akik egyik nap éltetik a remek rendőrséget és annak munkáját, követelik a rendőrségi költségvetés növelését, és a rendőrök felelősségre vonását, mert túl keményen léptek fel a békés tüntetők ellen, és túl puhányok voltak a békés tüntetőkkel szemben, akik televízió székházat ostromolnak, követ dobálnak, kukát borogatnak, kordont bontanak, tüzet raknak és árpádsávot lobogtatnak. Mikor a jogaikkal élnek vissza akkor mindent szabad, ha velük szemben lépnek fel akkor viszont mindent csak szabályosan!
A képviselőink maguk sem tudják mit akarnak, merre kormányozzák az országot, milyen irányelvek mentén haladjanak. Nem véletlen, hogy lehetetlen alkalmazkodni a jogszabályi háttérhez. Aki becsületesen be akar tartani minden szabályt az biztosan rosszul jár, és a lassú de biztos pusztulás útjára lép, hiszen nem képes versenyezni a minden kiskaput kihasználó ügyeskedőkkel. Építeni, valami újat megvalósítani elképesztően nehéz ebben az országban, a fejlődést gátolni, akadályt gördíteni a haladás útjába viszont annál könnyebb. Nem véletlen, hogy ilyen lassan lehet bármit is megváltoztatni, a kerékkötés magyar specialitás.
Kapcsolódó bejegyzések:
Az ORTT majd jól megmondja mit közvetítsenek
Árammal írtás
Kellő kisebbség
Hírlevelezés
Látjuk de nem vesszük észre
Csak nézőpont kérdése
Iskolabuszból Tanulójárat
Kommentek