Kivételesen tényleg önmagunk kormányzására gondoltam. Nemrég zajlott egy eléggé félrepozicionált kampány herceghalom grófjával, ami elég erős utánérzése egy korábbi hasonló városnépszerűsítő akciónak, ráadásul ez még a annál is átlátszóbb volt. Viszont kiváló lehetőséget adott, hogy amíg nem ismertem a részleteket egy kicsit elgondolkozzak azon mit is akarhat valójában egy gróf ma Magyarországon, mit kezd majd a korábbi birtokaival ha vissza tudja azokat szerezni. Nem biztos, hogy olyan rossz lenne, ha az állam helyett egyvalaki irányítaná egy térség gazdaságát, mindennapi életét, felelősen, törődve az alattvalóval. Csak azt nem tudom, hogy egy ilyen rendszer miként férhet bele a demokráciánkba. Hiszen korábban sem helyezhette magát a törvények fölé egy terület ura, a földje tulajdonképpen az államé volt, csak valamilyen szerzett vagy örökölt kiváltság révén gazdálkodhatott rajta. A röghözkötés megszűnésével már a jobbágyaival sem bánhatott annyira kutyául, hiszen akkor elköltöztek más vidékre. Érdeke is volt, hogy jól menjenek a fennhatósága alatt a dolgok, mert akkor ő is többet kaszált. Nem is biztos, hogy ez olyan rossz dolog. Ráadásul ha tanult, felvilágosult vezető volt akkor anélkül vihette keresztül az előremutató, válságkezelő intézkedéseket, hogy azt a tanulatlan csőcselékkel meg kellett volna vitatnia és azok bárhogy is keresztbe tudtak volna tenni neki.
Ha egy gróf, mondjuk Herceghalom környékén újra megszerezné előjogait, lényeges változások történhetnének. Végre lenne kit szidni, ha nem jól mennek a dolgok, akár még jól meg is lehetne kergetni, ha valami nem megy a rendesen. Elszámoltathatóvá válna a vezetői réteg, mert végre nevesülne és nem csak az állam, mint megfoghatatlan fogalom terpeszkedne az emberek fölött. Adót kellene fizetni továbbra is, helyi adó formájában, aminek egy része menne az államnak egy másik része pedig a terület urát és magát a térséget gazdagítaná. Ebből a pénzből lehetne fenntartani az utakat, kórházat, iskolát, rendőrséget, tűzoltóságot és minden egyéb közszolgálati tevékenységet, de mindet költséghatékonyan, hiszen minél több pénz folyik el ezekre annál kevesebb marad az uraság kezébe. Ekkor lenne mindennek gazdája, mindennek felelőse, talán még az adószedőt is jobb szívvel látnánk, mert legalább abban biztosak lehetnénk, hogy a mi környékünkön marad a nagyobb része, még akkor is, ha azt egy ember osztja be. Érdeke lenne mindenkinek, hogy ne kerülje meg a közterhek viselését, hiszen minden egyes adóforint meglátszik a környezeten, minél kevesebb a helyi bevétel annál szegényesebb a környezet. Ráadásul ha nem jól gazdálkodik egy uradalom akkor bizony elvándorolnak a polgárok, vagy elkergetik az uraságot.
Egy kicsit jobban átgondolva nem is biztos, hogy nem erre van szükségünk. Ha van egy arc akihez kötődhetünk és még szeretjük is mert sokat tesz értünk, a közösségért, az csak mindenki javára válik, és még csak nem is irigyelnénk tőle, hogy neki több van, főleg ha szépen mennek a dolgok. A négy évenkénti országgyűlési és önkormányzati választásoktól mindenesetre megszabadulnánk, sőt népszavazásra sem kellene járnunk, mert lenne aki a véleményünket továbbítja. Ennek megfelelően viszont hosszútávra kiszámítható, stabil közigazgatási rendszerben élhetnénk le életünket, ha pedig nem tetszik az adott régió személete vagy politikája bátran kereshetünk számunkra jobban megfelelőt. Olyan szabályokat alakíthatnánk ki országos szinten, melyek szabályozzák az egyes régiók vezetőinek döntéseit, vagy korlátok között tartsák azokat, és egy ellenőrző funkciót látnak el, ezen belül viszont mindenki belátása szerint cselekedhet, saját szíve szerint alakíthat ki intézményeket, végrehajtó és igazságot szolgáltató testületeket. Csökkenne a korrupció hiszen önmagát mégsem akarhatja megvesztegetni valaki. Biztosan lenne lehetőség visszaélésre, de legyünk optimistán és csak abba gondoljunk bele, hogy ma egy polgármester, vagy egy országgyűlési képviselő milyen sokat megenged magának és nincs semmilyen jogkövetkezmény, semmi sem korlátozza a demokratikusan választott vezetőinket. Ugyanaz a helyzet most is mit húsz vagy százhúsz évvel ezelőtt, csak ott működnek a dolgok ahol erős kezű regionális, vagy helyi vezető tartja feszesen a gyeplőt, minden egyéb esetben, csak a pazarlás az ingyenélés megy. Spórolnánk is rendesen, mert az egész országra elég lenne legfeljebb kétszáz kiskirály, akik ugyanúgy el tudnának vitatkozni az ország ügyes-bajos dolgairól, mint most a parlamenti képviselők, de még így is kevesebben lennének. Egy személyes lehetne a bíróság, maga az egész igazságszolgáltatás, nem kellene főbíró választással szenvedni, hiszen az is örökölhető lenne, leegyszerűsödne az ügyintézés, mindenki érdeke lenne, hogy vasárnaponként még délelőtt vége legyen minden peres ügynek, hogy lehessen a piacozásra koncentrálni.
Manapság is vannak kiskirályok ezt jól tudjuk és a szervezett bűnözés is egészen jól elboldogul, de ez sem véletlen. Ezek a szerveződések és szervezetek pontosan tudják, hogy milyen hierarchiában és kizárólag szigorú parancsuralmi rendszerben lehet rendet tartani, és nem kell minden esetben kikérni minden érintett véleményét, van úgy, hogy a vezetőnek kell megítélnie, hogy mi lesz a legjobb, még akkor is, ha azt az egyes emberek másképpen csinálnák, esetleg pont az ellenkező módon. A diktatórikus irányítás, az ésszerű dolgok erőltetése, hozhat némi stabilitást, kiszámíthatóságtok, ráadásul leegyszerűsíti a dolgokat és nem kell folyton azon gondolkodnia az egyszerű embernek, hogy merre is menjen.
Az utat kijelölték, a teher a vállunkon, csak az a kérdés, hogy a közös szekeret húzzuk amiről folyamatosan lopnak a rajta utazók, vagy a sajátunkat toljuk és vigyázunk rá, hogy célba is érjen a rakomány?
Kapcsolódó bejegyzések:
Rövid-hosszútávú költségvetés
Modern államosítás Pécsett
Nem lehet mindenkinek többet adni
Korda moderálás
Tudjuk a megoldást de azért se mondjuk
Vesztegetés
Parkolási Centrum
ViselkedésKultúra
Kisebb parlament
Önkormányzati rendszerváltás
Kommentek