A szlovák nyelvtörvény győzelmet aratott a magyarok felett, és mi csak észre sem vettük, hogy háború kezdődött. Nem csak úgy országok közötti, sokkal inkább az ideológia és a kirekesztés elleni háború indult meg, de mi nem vettünk részt benne, csak hagytuk, hogy eltiporjanak, bár nyilatkozatokkal próbálkoztunk, mert ahhoz nem kellett megmozdulni, de ez kevésnek bizonyult. Kimondatlanul vagy kimondva tisztában vagyunk vele, hogy populista, nacionalista, szélsőséges, kirekesztő vezetés van jelenleg Szlovákiában, olyan mintha nálunk a Jobbik kerülne hatalomra. Többek között ezért is kell figyelnünk rájuk, nehogy túlzásba vigyék a mi majd jól kimagyarázzuk, hogy nem is vagyunk nácik propagandájukat, és kihasználva a jog adta kereteket és a tudatlanok befolyásolhatóságát valahogy megszerzik a hatalmat és még a szlovák helyzetnél is súlyosabbat idéznek elő.
A nyelvtörvény az első pillanattól kezdve provokáció és felhívás keringőre, kimondva is a magyarok eltiprása volt a cél és ahelyett, hogy azonnal ellentámadásba kezdtünk volna, csak ingattuk a fejünket és mint szokásunk, a nagytestvértől vártuk, hogy kihúzzon minket a csávából. De ő, mint általában most is kétértelműen fogalmazott amiből a szlovákok le is vonták a következtetést, hogy győztek és semmi kivetnivaló nincs a diszkriminatív cenzúrázásból, mely kirekesztő és igencsak radikális. Ezt persze ők nem veszik észre, mert a nemzeti érzelem mögé bújtatják, mert szerintük náluk a magyar az oka mindennek, mint ahogy nálunk a cigány vagy a zsidó. Ez persze felháborító, de mégsem látjuk az analógiát, hogy ugyanúgy bánnak a határon túli magyarsággal ahogy mi bánunk a hazai romákkal, vagy más kisebbségekkel. Mi sem vagyunk jobbak, csak talán szolidabban kezeljük a dolgon, ami lehet még rosszabb is. Hiszen ki szeretné látni a helységnév táblákat lovári nyelven, vagy északon szlovákul, az is igaz, hogy a nyugati határunkon a települések maguk választották az elnémetesedés útját, hiszen a vendég, a pénz nyugatról jön, így nincs is kifogás a német feliratok ellen, bár ez alakul északon is, mert a jó szlovák eurót azért minden magyar kereskedő szereti. Mindettől függetlenül jóval komolyabban kellene visszavágni, mint csúnya nézéssel, valamit tenni is lehetne az ügyben, esetleg hazahívni szabadságra a konzulunkat, vagy tiltakozásokat szervezni, szankciókat kérni, vagy csak esetleg nagy botrányt kavarni, hogy ne lehessen szőnyeg alá söpörni a kérdést, és ne lehessen ezt is elbagatelizálni, mint korábban kisebb ügyeket. Az sem sokat fog segíteni, hogy egy háborús helyzetben konferenciát rendezünk az MTA támogatásával, hogy egyeztessünk még egy sort, amíg készítjük elő a galambsütést, a szlovák kormány már a törvény végrehajtását is elkezdi. Politikai csata folyik és vesztésre állunk!
Még mindig nem indult meg egy nagy halon jogász Malina Hedvig megsegítésére, lassan oda fajul a dolog, hogy a lány megrágalmazott néhány feddhetetlen előéletű, hazafias érzelmű fiatal fiút. Ezek a magyar lányok már csak ilyenek, hogy kinéznek maguknak egy jó partit és ha amaz nem áll kötélnek akkor jön a ruhatépkedés és a rágalmazás, vállalva annak ódiumát, hogy őt magát hurcolják majd meg. Hallottuk sokat, hogy milyen nehéz kiállni a nyilvánosság elé egy erőszak áldozatának, főleg ha egy kisebbséghez tartozik, mindenki ellene van és még bizonyítéka se nagyon akad. Őt kellene vagy kellett volna megvédeni, mert ez csak az egyik puhatolózás volt, hogy mit tehetnek még meg, a magyarokkal, meg kellene mutatni, hogy semmit, vagy csak nagyon keveset. Itt kellene borítani az asztalt, hogy vegyék már észre a bajt és az ellentmondást. Függetlenül a nemzetiségtől a bűnösöket kell elítélni, nem pedig az áldozatot. Nincs kétségem afelől, hogy minden bizonyíték az áldozat ellen fog szólni, hiszen ez a cél és ez a többség érdeke is. Van még a magyar huligánok szlovák meccsre járása is amikor bezzeg tudtunk nagy balhét csapni, mert ugye a magyar huligánok érdekeit védeni kell, az nem lehet, hogy őket bűnösnek találják, mikor egyértelmű, hogy randalírozni és balhézni mentek egy olyan meccsre ahol semmi keresnivalójuk nem volt. Ők a mi fiaink őket ne bántsa senki, bár a rombolás szándéka megvolt bennük, de megszívták, mert a hazaiak erősebbek volta. Ebben az esetben az erőszakoskodás helyett egy bocsánatkérés sokat segíett volna az országaink viszonyán, láthatjuk, hogy Romániának sikerült ami nekünk nem. Ők képesek saját polgáraik elítélendő viselkedése miatt a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt bocsánatot kérni, talán ez többet segít majd, mint az ellenségeskedés.
Jobb lenne ha a különböző külpolitikai helyzeteket egy kicsit hátralépve, vagy a másik fél szemszögéből is értékelni tudnánk és lekezdenénk levetkőzni a Magyarország a legnagyobb és legfontosabb ország mítoszt, mert rajtunk kívül mindenki látja, hogy meztelen a király!
Kapcsolódó bejegyzések:
Szélsőjobb a közszolgálati médiában
Újpest-Steaua
Gárda oszolj!
ViselkedésKultúra
Turul szobor
Kommentek