Hajlandóak vagyunk spermabankban tárolt örökítőanyagot felhasználni gyermeknemzéshez, de valamiért elítéljük a petesejt donorságot. Pedig ha jobban belegondolunk sokkal értékesebb a női, mint a hímivarsejt. A nők már születésük pillanatában rendelkeznek azzal a petesejtszámmal mely életük során megérik és akár magzat alakulhat ki belőle, míg a férfiak örökítő anyaga folyamatosan termelődik, ezért is alakul úgy az élet, hogy a férfiak még aggastyánként is ugyanolyan egészséges örökítőanyaggal rendelkeznek, mint fénykorukban, a hölgyek termékenysége és a petesejtek termékenyíthetősége, vagy az abból fejlődő magzat egészségi állapota viszont tág határok között változhat. Pont ezért lenne fontos, hogy a nők is saját maguk dönthessenek róla, hogy akarnak-e donorok lenni vagy sem.
Minden nő életében eljön az a pillanat amikor gyermeket szeretne és ezért is ugyanúgy megtesz mindent, mint azért, ha nem akar gyermeket. Lehet, hogy ez a pillanat már fiatalon elérkezik, lehet, hogy csak akkor mikor már késő. Akár ebben a késői helyzetben is segíthet egy donor petesejt, hiszen a gyermek kihordására, táplálására még képes a szervezet, csak éppen a megfelelő kiindulási anyag hiányzik. De ez csak egy lehetőség, hiszen nem egy meddő párnak segítene egy petesejt donor program, sőt elképzelhető, hogy mindkét fél donor segítségére van utalva, ebben az esetben szinte semmilyen lehetősége nincs a párnak.
Valóban elítélendő lenne az amúgy csak kárba menő petesejtek akár áruba bocsájtása? Nem hinném. Valójában mindkét nem az örökítő anyagának csak töredékét használja ki, még akkor is, ha számolatlanul születnek a gyerekek. Miért baj az, hogy segítenek másokon és még pénzt is keresnek vele? Nem minden a lombik baba program, ráadásul sokak nem is kerülnek, vagy kerülhetnek be, a finanszírozás is csökken, a béranyaság eléggé furán szabályozott, néhol tiltott, nem lehet örökbe fogadni még meg nem született gyermeket, mint ahogyan azt a filmekben látjuk. De valójában születés után sem nagyon lehet örökbe fogadni a csecsemőket, ki tudja miért. A legtöbben pont újszülötteket szeretnének kapni, mégsem kerül szülőkhöz minden kisbaba, hanem szépen a gondozási központok létszámát gyarapítják, ezáltal munkát adnak a dajkáknak, és fenntartanak egy rosszul működő rendszer, később bekerülnek egy olyan mókuskerékbe amiből csak felnőttként kerülnek/kerülhetnek ki, nagyon nehéz körülmények között, pedig még az elején lehetett volna mit tenni.
Ezen a vonalon még van némi érthetetlenség, hiszen nagyon komoly tesztek és tanulmányok után lehet csak gyermeket örökbe fogadni, vagy mesterséges megtermékenyítési programokba bekerülni, de senki nem figyel rá, hogy vannak családok akik azt sem gondolják végig, hogy miből tartják el az első gyermeküket, mégis lesz nekik vagy egy tucat. Nem szólunk bele a dolgukba, ezzel szemben, megkérdőjelezzük az értelmiségi, jó anyagi helyzetben lévő, akár megfelelő pedagógiai ismeretekkel rendelkező de egyedül álló emberek szülői alkalmasságát, vagy az azonos neműek ezen képességét. Tehát van akinél mindent elnézünk, mert nem akarunk a problémájukkal foglalkozni, másoknak meg gondot okozunk, mert meg tudják oldani az életüket, talpra tudnak állni bármilyen helyzetből.
A gyermekvárost is régen fel kellett volna számolni!
A gyermekért mindent megtettünk eddig és ezután is mindent meg fogunk tenni, ezért akár illegálisan is de továbbra is működni fog a csecsemő örökbefogadás, a béranyaság, a petesejt donorság. Nem tiltani és üldözni kellene, hanem megfelelő szabályozással normális mederbe terelni azt!
Kapcsolódó bejegyzések:
Sérülten születő gyerekek
Már annak is örülünk ha isznak
Jövőnk letéteményesei
Végre kapott szívet
Ez nem Véd
Együttgondoskodás
Kommentek