Lara kapott szívet és remélhetőleg a szervezet be is fogja azt fogadni, természetesen ahogy mindenhol elhangzott magyar szívet kapott. De miért is érdekes ez? Már évek óta hallani arról, hogy nem vagyunk benne a nemzetközi transzplantációs hálózatban, ezért csak az igen kis létszámú magyar közösség tud segíteni egy transzplantációra váró betegen. Persze ha épp hozzátartozón az illető akkor mindent megtennénk, hogy ne csak itthon keressünk felhasználható szerveket, vagy legalább itthon találjunk ha lehet.
A mostani szabályozás szerint, aki nem zárkózik el írásban a donorságtól annak minden használható szervét fel lehet használni, sajnos nem azt mondja, hogy fel kell használni, már csak azért sem mert annyi szervre viszont itthon nem lenne szükség, külföldre meg nem lehet azokat vinni, mert a magyar szerv a magyaroké! Ettől függetlenül továbbra is az a gyakorlat a kórházak többségében, hogy a hozzátartozók beleegyezését kérik a szervek felhasználásához, ami vagy túl későn érkezik meg, vagy a rokonok tiltakozása miatt hiúsul meg más emberek megmentése. Miért is ilyen bénák az orvosaink? Ki tudja, hogy miért, de nem vállalják a felelősséget, de a példa nem egyedülálló, az állami intézmények mindegyikében hasonló a helyzet, nem vállal senki semmiért felelősséget.
Halni halunk, szerv van, transzplantáció nincs elég, a várólisták hosszúak, és csak annyit tehetünk, hogy várunk, hátha idehaza végre beadja valaki a kulcsot. Egyszerű matematika, hogy nagyobb merítésből nagyobb a találati valószínűség, mi is segíthetnénk, más nyelvet beszélő, más földrajzi koordinátán született embertársainkon és nagyon valószínű, hogy ők is segíteni tudnának bajbajutott honfitársainkon, akár alkoholizálás, akár dohányzás, akár valamilyen természetes, vagy szenvedélymentes folyamat eredményeképpen kell néhány belső szervet cserélni. Tegyük már meg amit meg kell tennünk. Nem tudom, hogy szakmai vagy politikai szervezetek, vagy éppen civilek akadályozzák a dolgot, de végre tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Ne kelljen már minden anyukának azon gondolkodnia, hogy mit tegyen ebben a patthelyzetben, vigye a gyermekét külföldre ahol van esélye, hogy valakitől szervet kap, vagy könyörögjön különleges eljárásért az illetékes minisztériumnál, hogy más országokban is keressenek szervet, szeme fényének. Nem mellesleg a sok okos, megint egyszer a minisztert, a minisztériumot okolja a helyzetért, mert nem akarnak segíteni sem a kicsiken sem a nagyobbakon. Nagyon remélem, hogy ezt nem direkt csinálják, és nem csak szabályozás kérdése az egész.
Hallottam érveket és ellenérveket a nemzetközi transzplantációs hálózatba való csatlakozással kapcsolatban. Mindenki emlékszik, hogy a jó magyar vért külföldre vitték a brigantik és eladták drága pénzért és még embereket is megmentettek vele, sőt vészhelyzeteket sikerült elhárítani. Micsoda bűntett! Segítettünk embertársunkon még akkor is ha ő történetesen nem magyar állampolgár. Igen, valaki megszedte rajta magát de kit érdekel. Nekünk nem származott belőle kárunk, talán valamivel kevesebb volt a vértartalék itthon, de bepótoltuk, esetleg változott a szabályozás, hogy ilyen törvénytelenséget ne lehessen újra megtenni, tehát a jó hazai itthon is marad. Az egyetlen vesztes a vérbank lehet, hiszen a nagy antifelhajtás miatt elbizonytalanodtak a véradók és még annyian sem adtak vért mint korábban, elég nehéz a renomét helyreállítani, de idővel elfeledkezünk róla.
Társadalmunkban az emberélet felbecsülhetetlen értéket képvisel és ez még jó ideig így is maradni, bár vannak helyzetek amikor ez kétséges. Ne legyünk már ennyire irigyek! Kapcsolódjunk be mi is a nemzetközi transzplantációs hálózatba, igen van egy cég aki a szervek elosztásából él nem is rosszul, de elhihetjük, hogy nekik is érdekük, hogy a legjobb és legpontosabb munkát végezzék, mert így lesz a legnagyobb a hasznuk. Megtalálják, felkutatják, elszállítják, koordinálják, hirdetik és megszervezik a folyamatokat és ezért valamekkora ellenszolgáltatást várnak, lényegében nem is sokat. Nézzük meg hány életet mentenek meg a segítségükkel, akikhez nem jutna el a segítség nélkülük!
Ez az a helyzet amikor sokkal többet nyerhetünk az üzleten mint a befektetett pénzeszköz, életeket menthetünk, javíthatjuk az állami intézmények iránti bizalmat, hírnevet szerezhetnek kiváló orvosaink, örömöt, boldogságot, egészséget vihetünk családoknak, akik talán már senkire sem számíthattak, semmiben sem bíztak.
Kalandra fel és csatlakozzunk, előttünk az egész világ! Nyissuk hát ki a szívünket és segítsünk magunkon!
Kapcsolódó bejegyzések:
Betegségügy
Petesejt örökbefogadás
H1N1 védőoltás
Kórházak a válság szélén
Kommentek