Több cikk is megjelent mostanában, hogy csökkent a kábítószer fogyasztás és növekedett az alkohol fogyasztás, vagy az alkohol szinten maradt csak az arányok tolódtak el. Szinte mindenhol örömmel számolnak be erről, pedig a talán nem kellene. Szerencsére vannak akik a helyén kezelik a dolgokat mint Zacher Gábor, aki kifejtette véleményét a Heteknek adott interjúban is. Elfogadom, hogy a szenvedélybetegség valóban kezelendő probléma, és sok esetben már csak tüneti kezelést adhatunk, de talán itt a jó alkalom, hogy nagyobb szerepet szánjunk a megelőzésnek. Nem minden esetben az orvosnak vagy a tanának kell nevelni a gyereket. Sokan gondolják ma már úgy, hogy inkább igyon a gyerek, mint lopjon, kábítószerezzen vagy öngyilkossági kísérletet kövessen el. Az értékrend megváltozott, pedig csak a prioritások kerültek rossz helyre, ezért kezdtük el jobban távol tartani magunkat és családunkat a drogoktól. Olyan politikai eszközzé vált a kábítószer kérdéskör, ami leegyszerűsítette a dolgot a liberálisok, mind hippik és engedékenyek, a bigottak, mind vaskalaposak és túlzottan szigorúak. Valójában valahol a kettő között van a helyes út. Meg kell mutatni a fiataloknak, hogy van következménye annak, ha szabálysértést követnek el, de nem dobjuk őket azonnal a legsötétebb cella aljára, hogy ott pusztuljanak el a legsötétebb bűnözőkkel együtt. Talán helyesebb ha azokkal akikről kiderül, hogy a drogban vagy egyéb szenvedélybetegségben találják meg a megnyugvást, külön törődünk, jobban odafigyelünk rájuk és családjukra, azok segítségével akik egykorúak a bajbajutottal és pontosabban belelátnak az életébe. Ne engedjük el a kantárszárat csak azért mert az egyszerűbb és meg kell mutatnunk, hogy mennyire megbízunk neveltünkben. Van mikor szigorra és következetességre van szükség, mert ha gyereket vállaltunk, akkor vállaltuk a felelősséget is életünk végéig.
Ha a szülők nem nevelik gyermeküket akkor az iskola vagy az utca veszi át a szerepüket, bár minden próbálkozás ellenére az egy korosztályba tartozók egymásra gyakorolt hatása a legnagyobb. Fontos, hogy bizalommal forduljon hozzánk a gyermek bármilyen problémája is van, akár közvetlenül vagy közvetett módon érintett. Nem várhatjuk el, hogy a tanárok, akiket továbbra sem becsülünk meg, neveljék, irányítsák a helyes útra utódunkat, ebben a mi felelősségünk a legnagyobb, jó példamutatással, kellő odafigyeléssel és együttműködési hajlandósággal sokkal jobban el tudjuk kerülni a nem kívánt szenvedélybetegség kialakulását mint azt gondolnánk, de mindenképpen kevesebb energiánkat emészti fel a folyamatos odafigyelés, mint a későbbi elrontott helyzet korrigálása. Valóban fontos lenne, hogy az óvodától az egyetemig vagy még tovább felvilágosítást kapjanak az emberek az aktuális fenyegető gondok területén. Lehet, hogy még maga a szülő sem találkozott azzal amire gyermeke rákattant és fogalma sincs róla mit kezdjen a kialakuló helyzettel, de azt sem tudja, hogy kihez forduljon segítségért. Ilyen esetekben nem segít a háziorvos, nem segít a család, és talán az iskolarendszer sem. Vannak családsegítő szervezetek, de az ő látókörükben sem lehet benne mindenki, máshol pedig a betegek ellátása a fő szempont és nincs energia a megelőzés segítésére, így magára marad a szülő, aki magár hagyja gyermekét, még akkor is ha akarna tenni valamit. Más esetekben a szülőt nem is érdekli gyermekei sorsa, ilyen hozzáállásnál tudom támogatni a gyermekvállalási jogosítvány intézményének kialakítását, miszerint csak az vállalhat gyermeket akinek van rá jogosítványa, ha nincs akkor nagyon sajnáljuk de még van mit tanulnia fiatal párnak az életről, de azt nem egy gyermek mellett kell megtenniük.
Nem kizárólag a szenvedélybetegség kialakulása ellen lehet már a korai évektől kezdve sokat tenni, meg lehet akadályozni, hogy szélsőséges nézetek verjenek gyökeret az ifjoncok fejében, hogy kirekesztő, diszkriminatív gondolatokkal teljen meg a fejük, hogy szélsőséges megnyilvánulásokkal hívják fel magukra a figyelmet, de ami még ezeknél is fontosabb meg kell tanítani figyelni és megérteni dolgokat, azok alapelveit és működését. Ezért is örültem volna, ha valóban rendesen új alapelvekre építve, alakítják át az oktatási rendszert, nem csak csinálnak valamit, mert az milyen jó. Ha a törődés, gondoskodás és odafigyelés mentén folyik a nevelés, akkor ezek lesznek a későbbi generáció mozgatórugói is, ennek szellemében fogják a következő generációkat is felnevelni. Látva a jelenlegi helyzetet a fiatalok sokkal fogékonyabbak a konkrét értékekre, mint az általánosságokra, így példaképeket kell eléjük állítani, elérhető és vágyott célokat kell mutatni nekik, hogy ne céltalan élvezetek utáni szaladgálással teljenek a napjaik.
Én nem örülök, ha isznak, annak sem ha kábítószereznek, vagy egész nap játéktermekben lógnak, vagy csak a tanulással törődnek, esetleg a végkimerülésig hajtják magukat a sportpályákon, de attól szeretnék mindenkit eltántorítani, hogy a szenvedélybetegségek között valamilyen értéksorrendet állítson fel, hiszen egyik sem jobb a másiknál. Mindet el lehet kerülni, ehhez pedig ma már sok segítséget kaphatunk, csak kérnünk kell.
Kapcsolódó bejegyzések:
Petesejt örökbefogadás
Egészséges oktatás
Diplomát mindenkinek
Jövőnk letéteményesei
Leiskolázás
Hangulat csökkentés
Kapcsolódó cikkek:
Módosuló tudatok - Hetek
Kommentek