A háziorvosomnak az is kötelessége, hogy megnézze mi van velem! Jó tudni, mert eddig akárhányszor voltam nála még a háta közepére sem kívánt és az általam elvárt alapszolgáltatásokat is csak nagy nehezen volt hajlandó elvégezni. Ugyan csak beutalóért mentem hozzá és nem kérdezett semmit, de biztosan lejelentette, hogy tanácsadást tartott, vérnyomást mért és még kitudja mit csinált vele, hogy a kvóta meglegyen. Nem lehet úgy ellenőrizni háziorvosi praxist, hogy az készíti az elszámolást aki a munkát is végzi. Ilyen sehol nincs csak nálunk, hogy nem a háziorvoshoz bejelentettek egészségi állapota a fontos, hanem a törvény betűjének a betartása. Ez a rendelkezés, hogy azok után, akik két évnél régebben jártak a rendelő közelében, ne járjon állami támogatás, hiszen nem tud róluk semmit az orvos, pont azért jött létre, hogy legalább ezen intervallum után nézzen utána a doktor vagy doktornő, hogy mi is van azokkal akiket már nem ismerne fel az utcán ha találkoznának. Mindezt persze úgy, hogy anélkül kapott utánuk pénzt, hogy azoknak semmi panaszuk nem volt, vagy valami egyéb úton oldották meg a hasfájásukat.
Nem is lenne itt semmi gond, ha egyszerűen csak annyit csináltak volna az orvosok, hogy a két évnél régebben látott emberek után nem igénylik a támogatást, ami így lett volna helyes. Ebben az esetben nem lenne ügy, nem kellene felháborodni, és nem merülne fel a gyanú, hogy tényleg csak ilyen keveseket nem lát háziorvos két évente? Nem hinném! De akiket lát azokkal sem foglalkozik túl sokat, csak ha tényleg betegek vagyunk. Még akkor is jobb, ha utánajártunk a tüneteknek, hogy mi bajunk lehet, mert lehet, hogy a neurológia helyett az ortopédiára kapunk beutalót, teljesen feleslegesen. Az is biztos, hogy az alapellátásba beletartoznak bizonyos szolgáltatások, melyekről még csak nem is kapunk tájékoztatást, hiszen akkor számon lehetne kérni, de ezeket is csak igen ritkán, jó ha betegség esetén elvégzik.
Lényegében a prevenció, amiről tudjuk és már sok helyen bebizonyosodott, hogy olcsóbb, mint a gyógyítás, ismeretlen kifejezés, azok körében akik elég régen végeztek ahhoz, hogy úgy gondolják a tapasztalat átlendíti őket a nehézségeket és továbbképzésre sem kell járni, hiszen még mindig két szeme van az embereknek és egy szívük. Tehát anyagiakban el vannak látva orvosaink, ameddig hozzájuk vagyunk bejelentve és legalább néha van valamilyen gondunk, bajunk, ha nem orvosi jellegű akkor is, továbbképzésre nem vagy csak ritkán járnak, mert már tudnak mindent, ezt számon kérni lehetetlen, az újítások ellen igencsak lázadoznak, nem figyelnek oda a prevenció fontosságára, ráadásul ha úgy gondolom még hálás is lehetek nekik a szolgálataikért. Nem tudom biztosan, hogy ez így is van, csak hallom barátaimtól, ismerőseimtől, hogy nincsenek megelégedve a háziorvosi szolgáltatással és ha váltanak is, mert váltottak, akkor se lesz jobb a helyzet. Mindenhol a megszokott nyugalom uralkodik, semmi progresszív, semmi változás, mert azzal munka van. Mint ahogy munka van a telefonálással vagy a levelek kiküldésével, hogy orvoslátogatásra buzdítsanak.
Nem is lesz változás, amíg nem helyezzük az egészségügyet, vagy annak egy részét piaci alapokra. Legalább legyen meg a lehetőségem, hogy ne az állami pénznyelőbe fizessek, hanem egy magán biztosítónak, vagy hagy gyógyulhassak egy kevéssé lepukkant magán intézményben, de legalább ne kelljen felesleges köröket futnom a háziorvoshoz. Van kiút csak elhatározás nincs, hogy melyiket válasszuk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Betegségügy
Olcsó hülyék, drága szakemberek
H1N1 védőoltás
Jövedéki adófizetés
Kórházak a válság szélén
Végre kapott szívet
Kommentek