Kopp Mária szerint is a legjobb befektetés a válságban a gyermek, de egyre fogynak a lehetőségek, a támogatások, egyre nehezebb ésszel gyermeket vállalni. Tudjuk pontosan, hogy a jobban képzett nők egyre kevesebb gyermeket vállalnak, mert szeretnének munkában maradni, nem kiesni a gyakorlatból, pénzt keresni, szemben az alacsonyan képzettekkel, akik így is úgy is bevállalják a sok gyermeket, mert ők nem bérből és fizetésből, hanem állami támogatásból élnek. Nehéz helyzet, de ha mi akarjuk szabályozni a jövőnket, akkor még most kell változtatni, most kell olyan intézkedéseket, hozni ami segíthet a népességfogyás megállításában. Évek óta folyik a párbeszéd a születés és halálozás szám közötti különbség csökkentéséről, mégsem történik jóformán semmi. Ebben az esetben is érdemes megnézni más országok mit tesznek az ügy érdekében, hiszen Románia kivételével mi vagyunk a legrosszabb helyzetben. A hivatkozott cikkben olvasható, hogy Franciaországban úgy sikerült megfordítani a negatív tendenciát, hogy kivételesen magas adókedvezményeket adtak a három vagy több gyermekes családoknak, ők szinte nem fizetnek adót.
A válságkezelő intézkedések következtében megváltozik a gyermekkel otthon tölthető idő hossza, megszűnik vagy szigorodik a lakáshoz jutás kedvezménye, egyre nehezebb jól fizető állást találni, a juttatások csökkennek, a létbizonytalanság nő, kiszámíthatatlan az adórendszer, nem tervezhető a hitelek törlesztőrészlete, nem javulnak az egészségügyi ellátások, nem változik a bölcsődék, óvodák rendszere, nem tudni mire számíthatunk az oktatásban. Így nem lehet egy gyermek jövőjéről gondoskodni, mikor úgy véljük, hogy magunkról is nehéz, nem hiszem, hogy sokan bele mernek vágni az utódgondozásba.
Legjobb befektetés a gyerek, hiszen nem változik az árfolyama, nem lesz alacsonyabb az értéke, folyamatosan alkalmazkodik a kor kihívásaihoz, sok örömöt és boldogságot szerez, később pedig akár gondoskodhat is rólunk. Gondoskodni is fog és nem csak a közvetlen hozzátartozóiról, a jövő generációja termeli meg a megelőző korszak emberének társadalombiztosítását, egészségügyét fenntartó államszervezet működésének költségét. Ha fogy a születendő gyermekek száma, vagy csak egyszerűen kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak, akkor abban biztosak lehetünk, hogy egyre kevesebben fogják megtermelni az állami kiadások fedezetét, egyre nagyobb teher kerül egy-egy adófizető vállára. Gyermekünknek a legjobbat akarjuk, tehát vagy nem is vállalunk gyermeket, vagy nem érdekel minket sem a jelen, sem a jövő, vagy kivándorolunk, családdal, gyerekkel és keresünk jobb helyet, biztosabb életkörülményeket, kiszámítható jövőt.
Talán a kiszámíthatóság a legfontosabb, hiszen hosszútávú, azaz életfogytiglanig tartó döntést hozunk mikor gyermeket vállalunk, jól megfontoljuk a döntést, megnézzük, hogy milyen körülményeket tudunk a jövevénynek biztosítani és ha bizonytalanok vagyunk akkor inkább meghátrálunk, várunk hátha később jobb idők jönnek, de lehet ezalatt elszalasztjuk a lehetőséget és már ha akarunk sem tudunk, pedig akkor már bármekkora kockázatot elfogadhatónak tartanánk. Nagy lendületet adott a fiataloknak, hogy saját lakáshoz juthattak, ami biztos hátteret nyújthat egy család alapításához, hiszen ha annyit vagy többet is fizetünk egy hitelre vásárolt lakás után mint egy bérleményért, abban biztosak lehetünk, hogy magunknak gyűjtünk és a saját vagyonunkat gyarapítjuk. Ráadásul nem könnyű albérletben élni, nem könnyű jó albérletet találni, főleg nem olcsón és hosszú távra. Fel kell készülnünk, hogy a növekvő családnak növekvő igényei lesznek, a válság miatti kisebb bevétel az emelkedő árak mellett ez sokszoros terhet jelent az induló családnak. Az otthon maradó anyuka vagy apuka a fizetésének csak egy részét kapja meg, a béren kívüli juttatások csökkennek, a devizahitelek nőnek, nincs lehetőség újabb bevételi forrás szerzésére, hiszen nő a munkanélküliség és nem hogy megpályázható állás nincs de még mindig folyamatosan elbocsájtásokról lehet hallani.
Az állam és a pártok mindentől függetlenül továbbra is a nyugdíjasok felé fordulnak, hiszen az ő szavazataikra van szükségük ahhoz, hogy hatalomban maradhassanak, hatalomra jussanak. Pedig a nyugdíjasok nagy része lemondana a jövedelmének egy részéről, csak nagymama, nagypapa lehessen, bár jelentős anyagi támogatást nem fognak tudni nyújtani unokájuknak, viszont segíthetik gondoskodással, odafigyeléssel, vagy a gyermekfelügyeleti feladatok átvállalásával. Nem kis problémát jelent a családokban, hogy hol helyezzék el a gyermekeket, mert amíg kicsik addig nem szívesen adjuk az állami intézmények kezébe, mert csak rosszat hallani a bölcsődékről, óvodákról. A nagyobb gyereket már elengednénk szülei, de nem nagyon van olyan hely ahova anyagi forrásaink lehetővé teszik, hiszen megszűntek az olcsó vagy ingyenes táborok. Ilyenkor lehet a nagyszülőket megkérni, ahol még bírják a strapát, vagy meggondolandó, hogy a szülők felváltva mennek szabadságra így akár négy hetet is felügyelhetnek gyermekeikre, mondjuk az iskolaszünet alatt. Ez csak éppen a családi egységnek nem segít és nem igazán jó megoldás, ha a jövőre gondolunk.
Egyre bizonytalanabbak a fiatalok, tartanak a munkanélküliségtől, az elszegényedéstől, úgy látják, hogy a sok évnyi tanulás nem sokat ér ma a munkaerőpiacon, szinte kizárólag a kapcsolati tőke mozgatja a rendszert, így nehéz nekiindulni a jövőnek, a gyermekvállalásnak. A fiatalok talán nem is gondolnak rá, hogy valaha gyermeket vállaljanak!
Kapcsolódó bejegyzések:
Betegségügy
Sérülten születő gyerekek
Petesejt örökbefogadás
Egészséges oktatás
Diplomát mindenkinek
Együttgondoskodás
Leiskolázás
Kapcsolódó cikkek:
A legbiztosabb befektetés a válságban - inforadio.hu
Ferge: A szocpol eltörlésével megszűnik a szegények lakáshoz jutási lehetősége - inforadio.hu
Kommentek