Drága megvenni a boltban, drága behozni külföldről, drága elfogadni a hamis terméket, drága tárolni, drága megsemmisíteni, de drága odaadni a rászorulóknak. Minden alkalommal a pénzre hivatkozunk ha tenni kellene valamit de nem nagyon akarunk. Vannak esetek amikor ezen érdemes lenne túllépni és inkább a probléma megoldásán gondolkozni. Ott van a rengeteg hasznos termék a Vám- és Pénzügyőrség raktáraiban, akik kénytelenek azt megsemmisíteni, mert nincs a márkátlanítsa azokat és ilyen módon nem kerülhetnek vissza a forgalomba. Tudjuk, hogy meg kellene oldani a helyzetet főleg a jelen gazdasági helyzetben, de megint egyszer kiderül, hogy mi vagyunk a leggazdagabb nemzet, hiszen van rá keret, hogy elégessük azt amit fel is használhatnánk, majd még drágábban megvegyünk valamit ami azokkal analóg és eljuttassuk azt a rászorulókhoz.
Amikor ezt hallom mindig erőre kap a fejemben lévő diktatúra képe, amikor látom a segélyen élőket, közmunkásokat, rabokat vagy éppen magukat a rászorulókat dolgozni a VPOP raktárainál, amit éppen kupacokba halmozzák a ár márkátlanított csempészárut, hogy azok mehessenek is a nagycsaládosokhoz, szegényekhez, vagy bárkihez akiről úgy gondoljuk jó hasznát veheti. Vagy ott vannak a márkák képviselői, akik igazán áldozhatnának rá, hogy a termékeikhez nagyon hasonló áru jó célokra legyen felhasználva. Valóban sokat fizetnek adó formájában az államnak, hogy az fenntartsa a vámhatóságokat, akik a gyártók érdekében (is) elfogják a hamis termékeket szállítókat, de most, hogy egyre kevesebb az adomány akár ilyen módon is segíthetnének, így is visszajuttathatnának valamit a társadalomnak az érdekeltek.
De megoldást jelentene, ha csak egyszerűen kitárnánk a raktárak kapuját és hagy vigye mindenki amit akar. Nem pontosan így, de ebből kiindulva akár a segélyszervezetek oda is szervezhetnék a rászorulókat, hogy ők maguk távolítsák el a hamis jelzéseket ezzel is spórolva az államnak, vagy ha úgy tetszik akkor munkájukkal váltanák ki a súlyos milliókat. Többek között hasznosnak is éreznék magukat és nem mint alamizsnát kapnák meg a számukra nélkülözhetetlen dolgokat. Természetesen az eszközökről és a felügyeletről gondoskodni kellene, de azt csak sikerülne önkéntesekből megoldani, lehet eszköz a lefoglaltak között is lenne!
Örülnék neki, ha végre egy döntéshozóközeli tanácsadó vagy a cége, kitalálna valami hasznosat is mondjuk az ilyen helyzetekre, és legalább egy esetben nem feleslegesen fizetnénk ki a díjukat, vagy csak egyszerűen felkeresnék az illetékes hivatalokat és oda vagy ott találnának egy szakembert akinek kész megoldási terve van a helyzetre, vagy ha nincs akkor is a tudás birtokában van amivel egy ilyen szituációt nem csak, hogy gazdaságosan, de elegánsan meg lehetne oldani.
Remélem, hogy hamarasoan arról hallunk, hogy milyen nagyon jó megoldás született a lefoglalt áruk felhasználásával kapcsolatban, minden fél megelégedésére.
Kapcsolódó bejegyzések:
Dugódíj
Zöld utat az energiának
Együttgondoskodás
Pártkassza krízishelyzetre
Kommentek