Nem lesz egyelőre. A tisztelt ház leszavazta a javaslatot, hogy kevesebb képviselő üljön drága pénzért az ország házában. Igaz, hogy jelenleg sem a képviselők döntenek, hanem maga a frakció, tehát nincs is szükség valójában magukra az egyénekre, de mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyen sokan legyenek. A tömegben könnyebb elbújni, kevesebb figyelem jut az embernek, így egyszerűbb az élete, senki sem törődik vele. Mostanra kialakult, hogy ne kelljen bejárnia az ülésekre, viszont látványosan ki lehessen vonulni egy-egy nem kívánatos miniszterelnök felszólalásairól, a bizottsági helyekért járó juttatásokat pedig fel lehessen venni. Van költségtérítés, asszisztens, meg minden jó, mi szem-szájnak kedves, erről senki nem akar önként lemondani, hiszen minél több képviselő van annál nagyobb az esélye a bejutásnak.
A kisebb parlament magával hozná, hogy a területek ahonnan bejutnak a parlamentbe a megválasztottak sokkal nagyobbak kell legyenek, sokkal kevésbé tagolt választókerületeket kell kialakítani, ezáltal egy hatalmas államigazgatási apparátus jelentős része feleslegessé válik. El lehetne kezdeni átalakítani az elavult megyerendszert régiókra, hiszen erről egész Európa bizonyította, hogy működik. Végre le lehetne számolni azzal a tévhittel, hogy három közigazgatási hivatal, mely megyénként üzemel jobban ellátja a feladatát, mint egy régiós. Elkezdődhetne a valódi rendszerváltás, kisebb állam, jobb struktúrában, új körzetek, új lehetőségek nyílnának meg, senki sem tudná megmondani, hogy milyen erőviszonyokkal. Nehéz szembenézni azzal a ténnyel, hogy esetleg pótolhatóak vagyunk és nem jelentünk semmit a választópolgárainknak. Továbbra is biztos vagyok benne, hogy a választók kilencven százaléka, vagy még több nem tudja, hogy ki az országgyűlési képviselője, de azt sem, hogy kire szavazott. Nagy valószínűséggel pártszimbólumra, vagy valamilyen nagymenő pártvezérre tette a voksát, függetlenül attól, hogy az illető tett-e bármit érte, vagy egyáltalán bármi köze lenne a területhez.
Hatalmas összeget költünk a bürokrácia fenntartására, melynek egyik legnagyobb haszonélvezője a parlament és az önkormányzati rendszer. Az most bebizonyosodott, hogy önmagukat nem akarják megtizedelni honatyáink, de akkor talán az önkormányzati rendszerhez hozzá lehetne nyúlni, akár gyökerestől felforgatni. Az előbb már említettem, hogy a regionális igazgatási rendszer kialakítása is jelentős megtakarítást jelentene és kimaradna egy lépcső a források elosztásában, így talán kevesebb pénz folyna el feleslegesen. Persze nem úgy kell ezt megoldani, hogy a jelenlegi rendszer mellé felépítünk egy másikat, így kettő vagy több intézmény is ugyanazt a munkát fogja végezni, hanem úgy, hogy a régit végérvényesen megszüntetjük. Vagy felszámolhatjuk a kis települések önkormányzatait, mert elképesztően nagy pénzmennyiséget emészt fel, hogy a legapróbb településein s polgármestert, polgármesteri hivatalt tartsunk fenn. Ennek a felvetésnek a létjogosultságát igazolja, a vasárnapi időközi választás érvénytelensége, ahol is a választók alig húsz százaléka adott le szavazatot. Ha ennyire nem érdekli az embereket a politikai képviseletük, akkor nincs is rá szükség. Bevezethetnénk, hogy ahol nem éri el a részvétel a 90%-ot ott egyszerűen nem lesz se képviselő, se önkormányzat, ott érjék be a regionális, vagy az országos hatáskörű intézményekkel. Támogatnék egy jól kidolgozott kötelező szavazási rendszert is, de ezt még az előbbieknél is nehezebb lenne elfogadtatni, főleg ha kombinálnánk egy internetes változattal is. Főleg annak fényében lenne érdemes egy új voksolási rendszer bevezetésén elgondolkozni, hogy a következő EU választásokra már több országban be akarják vezetni, hogy bevásárló központokba, forgalmas közlekedési csomópontokban, pályaudvarokon is lehessen szavazni, remélve, hogy nagyobb lesz a részvételi arány.
De nem érdeke a rendszernek, hogy átláthatóbb egyszerűbb és könnyen kezelhető legyen, mert akkor nem lehet a kétes ügyleteket olyan könnyen szőnyeg alá söpörni, akkor el kell, hogy jusson a támogatás, a finanszírozás a céljához, mert nem lehet minden egyes állomáson, szervezetnél egy részét levenni az összegnek. Ha átalakítjuk a rendszert akkor végre teljesítmény alapon lehet értékelni az intézményeinket, az egyes részegységeket, így már nem lenne lehetőség a lógásra és elég hamar rájönne a nép egyszerű fia, hogy olyan embert kell választani a vezetésre aki ért is hozzá. Mindehhez viszont el kellene fogadni, hogy egy országot legalább úgy vagy olyan szemlélettel kell irányítani, mint egy nagyvállalatot. Kemény hierarchikus rendszert kell kialakítani, ahol minden irányban folyamatos az ellenőrzés, az elszámolás és az elszámoltatás. A vezetőknek pedig nem a szakterülethez kell érteniük, hanem a vezetéshez és a döntéshozatalhoz, a körülöttük lévő szakemberek majd segítségükre lesznek a döntésben, de az sem árt, ha ismerik, ismerjük a határainkat és nem akarunk mindenképpen hozzátenni valamit a dolgokhoz, hanem néha csak hagyjuk, hogy azok intézzék el akik értenek is hozzá.
Van úgy, hogy át kell gondolni, hogy az önzőségünk, az egzisztenciánk féltése, a felelősségre vonástól való rettegés, vagy a lustaság tart vissza minket a cselekvéstől és bármilyen irracionális okot is vélünk felfedezni döntéseink mögött felül kell emelkednünk rajta és a rendszer érdekében a változás mellett kell voksolnunk. Változtassunk!
Kapcsolódó bejegyzések:
Seres Mária elkaszálva
Bürokrácia leépítés
Gazdasági egyetértés
Kórházak a válság szélén
Önkormányzati rendszerváltás
Kommentek