Kis ország vagyunk és ezt ideje lenne már belátni. Nem tudunk a külföldi tőke nélkül életben maradni, nincsen meg minden nyersanyagunk, hogy önállósítani tudjuk magunkat, ráadásul jobban gurul a szekér, ha egy irányba megyünk a forgalommal, mint ha az árral szemben próbálkozunk. Azt már Orbán Viktor is belátta, hogy 20 év kell legalább ahhoz, hogy energia szempontból függetlenné váljunk, de ehhez is iszonyatosan nagy erőfeszítéseket kell tenni és nem 19 év múlva elkezdeni azokat. Egy folyamatos építkezésbe kell kezdeni, amit nem tudunk elvégezni egyedül, nincs meg hozzá az erőnk, a pénzünk és a tudásunk se, ráadásul nem érdeke a jelenlegi energia szállítóknak, hogy leváljunk, tehát ők még egy kicsit hátráltatni is fogják a folyamatot, így még jobban jönnek majd a barátok.

És pont a leendő barátainktól próbálunk megszabadulni rövid úton. Lépten nyomon azt hisszük, hogy nekünk mindent szabad. Nézzük csak, hogy javíthattuk volna a megítélésünket egy kicsit jobban. Volt az a bizonyos Grippen ügy, mikor is nem engedtük a Svédeket nyomozni, azaz csak szórványosan segítettük őket, vagy talán hátráltattuk is. Ott vannak az útépítési közbeszerzések, ahol csak olyan cégek indulhatnak, akik legalább 1 km autópályát átadtak már az ország területén, ez is egy olyan pályázati kiírás amikor nem is néztük meg, hogy mit rontottunk el az elején, csak arra koncentráltunk, hogy betartassuk a rossz pályázatot. Majd jött a Colbert-híd ügy, amikor a hozzá nem értés magasiskoláját mutattuk be és a világhálóra kitettünk egy szavazást, ahol bárki annyit kattintott amennyit csak akart, így nem csoda, hogy rámozdultak az amerikai választópolgárok és máris lett neve a hídnak, amit jófej módon mégis másként neveztünk el. Milyen megfontolás vezette a döntéshozókat, azt fel sem foghatom, kit érdekel egy híd neve, rajta van a térképen, ki van írva az útjelző táblákon, de egyébként nem jelent semmit. De iszonyatosan nagy reklámot jelentett volna a kis országunknak, ráadásul jófejek lehettünk volna a világ szemében, de nem. Mi a rengeteg jó lehetőség helyett kiválasztottuk az egyetlen amivel bebuktattuk magunkat. A történet beírta magát a wikipédiába is. Végül a negyedik példa, a gázválság, mikor Szerbia néhány napi fagyoskodás után kért némi gázt tőlünk, mi pedig gondolkodás nélkül nem adtunk, pedig már látszott a válság vége, sőt nyugatról mi is kaptunk még utánpótlást, így elsőre iszonyatosan nagy presztízsveszteséget könyvelhettünk el, majd később úgy döntöttünk mégis adunk. De miért nem lehetett rögtön, az első szóra? Nem csak a térségben vagyunk egymásra utalva, egész bolygónk igen apró, ráadásul bármikor jöhet egy fordított helyzet, és talán bízhatunk benne, hogy jó tett helyébe jót várj.

A jó hírnevünkön van csorba rendesen, és ez csak néhány sarkalatos példa, volt még jó néhány melléfogásunk, de ami az utóbbi időben történik az tényleg mindennek a teteje. Itt volt a Pécsi Vízmű francia tulajdonosainak kiebrudalása, majd a rádiótender, ahol a kiírással volt az igazi baj, nem azzal, hogy nem azok nyertek akik eddig birtokon belül volta, és itt van a legújabb a parkolási rendszer "államosítása". Ha kell egy jól menő cég egy politikusnak vagy rokonának akkor valahogy elintézi a tisztelt ház, hogy meg is szerezzék, vagy ha nem akkor úgy tűnik.

Elveszítjük a befektetők bizalmát, mert nem csak az aktuális tőkéjüket kockáztatják, hanem sok-sok év munkáját, és nem tesznek be a rendszerbe még több pénzt, ha nem lehetnek biztosak benne, hogy nem kerül mindenük az államhoz, ha úgy gondolja a politika, hogy szüksége van a vadászterületre. Durva lépés ide vagy oda, de Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc megelégelte, hogy az országunk vezetői minden szabályt áthágnak és ők nálunk pontosabban látják, hogy a bűn melegágya a korrupció. Mely súlyosabb formában a terrorizmus támogatása, így tűzzel-vassal irtandó. Ráadásul, ha a nyugati tőke kivonul, nekünk pedig befektetőre van szükségünk akkor honnan jön majd?

Sokat kritizálják a kormányzatot, hogy lefeküdt az IMF-nek, de be kell látnunk, mindent a gazdaság irányít és jelenleg az IMF tartja a kezében, gazdaságunk szívét, azaz tartja életben az országot. Így ha tetszik ha nem, az van amit ők mondanak, bármennyire is szeretnénk a tényekkel nem érdemes vitatkozni. Be kell látni, hogy sem a kormányváltás, sem a szélsőségek előretörése nem fogja megoldani a befektetői bizalom kérdését, itt belső változtatásra van szükség.

Tisztává kell tenni a választásokat, csökkenteni kell a követhetetlen állami pénzmozgás mértékét, meg kell szüntetni az iszonyatosan buta közbeszerzési eljárásokat, fel kell függeszteni a korrupt szerződéseket. Saját magunknak kell normákat felállítani, elindulni kifelé a gödörből és minden segítséget megragadni, akár kívülről akár belülről jön.

Kapcsolódó bejegyzések:
Rövid-hosszútávú költségvetés
Cenzúra és államosítás a XXI. században
Nyilvános korrupció az országos frekvencia döntés
Vesztegetés
Látjuk de nem vesszük észre