Volt szerencsém ismét belekóstolni az egészségügyi rendszerünk szépségeibe, és biztosan vannak olyan kórházak ahol minden szép és jó, és vannak olyanok melyek a mostani döntés ellen, hogy nem láthatnak el országosan betegeket, vagy kötelező ellátniuk mindenkit lázadnának, de a legtöbben ülnek a babérjaikon és még csak a kisujjukat sem mozdítják meg annak érdekében, hogy akár egy kicsivel is jobb legyen bármi. Továbbra is betegnek tartanak, ha bemegyek egy rendelőbe, nem lehet eligazodni, a kiírások leginkább a bennfenteseknek szólnak, nem egységesek a rendszerek, van ahol a központi bejelentkezés dívik, van ahol mindez elég is, de néhol még a rendelésen is sorszámot kell húzni.Néhol kifejezetten dühösek, ha kopogással zavarva a rendelést információhoz akarunk jutni, máshol éppen azt várják, hogy kopogjunk, mert egyébként csak fél óránként néz ki valaki, hogy az újonnan érkezőknek időpontot osszon.
Lepukkant az egész rendszer. A kijelölt dohányzóhelyen keresztül juthatunk be az intézménybe, hiszen hova is máshova lehetne kikényszeríteni az önpusztítókat, mint a többiek által használt helyre. Az intézménybe lépve megtapasztalhatjuk, hogy egy-egy osztály megnevezése milyen sokféle lehet, hogy biztosan ne találjunk oda elsőre, vagy hogy a liftet csak abban az esetben használjuk, ha nem sietünk, mert még az is megeshet, hogy egyáltalán nem érünk el a kíván emeletre, esetleg a kabinban olyan fertőzést is összeszedhetünk, mely automatikus beutalót jelent egy másik osztályra.
Persze az sem menne egyszerűen, hiszen lassan mindenhova beutalóra van szükség, és persze a legtöbb helyen már időpontot kell kérni, hogy mindenki tudja tervezni a napját. De valahogy ezek az időpontot nem érnek semmit, hiszen 2-3 órát is csúsznak a vizsgálatok talányos okokból. Valójában csak néhány percet tart a vizsgálat, de az azt követő adminisztráció az valami pokol. Azt nem értem, hogy ezt miért kell akkor elvégezni, mikor még ott vagyunk a rendelésen, inkább pörgetni kellene a várakozókat és a nap végén adminisztrálni, vagy ha már fizetjük az asszisztenst akkor vele végeztetni párhuzamosan az adatrögzítést, melyet így most az orvos kénytelen elvégezni egy ujjas gépelési technikával. Jó lenne tudni, milyen szakértelemmel kell rendelkezni, hogy valaki odaülhessen egy ilyen rendelőbe számítógépet nyomogatni és következőket behívni. De a lényeg az, hogy ennek a remek szervezésnek köszönhetően görgetik maguk előtt az időpontra érkezőket és szinte senki, vagy minél inkább haladunk előre a rendelési időben, annál inkább nem pontosan hívják be az érkezőket, de még csak nem is adnak róla tájékoztatást mennyivel csúszik egy-egy időpont. Az már csak hab a tortán, hogy a központi bejelentkezés után, az egyes osztályokon, a rendelőknél, még csak véletlenül sem működnek a "beléptető rendszer", hogy legalább tájékoztató adatunk legyen arról, hogy mennyien vannak előttünk. Nem mellékesen sok-sok milliót dobtunk ki az ablakon, ha van egy olyan rendszerünk amit az égvilágon semmire, soha nem használtak és nem is fognak. Nagyban hozzájárul mindehhez a főorvosok modernitása is, de jó lenne ha legalább egy kicsit próbálkoznának.
A folyosón járva kelve, láthatjuk, hogy a bejelentkezés, a rendelők, a mosdók mind akkurátusan be vannak zárva, nem úgy az irattár, ahol a betegek kartonjai között akárki kutakodhat és még csak nem is nézik, hogy ki az illető. Egy helyen például az irattári raktárak közötti étkező helyiség két zárral és egy lakattal volt folyamatosan bezárva, hogy megvédje az ott dologzók javait a károkozóktól, ebből is látszik, hogy mi a fontosabb. Minden mutatja az igénytelenséget is, de már maga a tény is elkeserítő, hogy nem változtatnak a környezeten az orvosok, ápolok, nekik megfelel minden úgy ahogy van, a lepukkant környezet, a linóleumos padló, a kivénhedt radiátor, az iszonyatosan túlfűtött helyiségek, a szörnyű állapotok. Én ugyan csak néhány órát töltök ott jó esetben és megszabadulok a nyomasztó valóságtól, de ők az egész napjukat, az egész életüket is eltölthetik ott. Ráadásul úgy, hogy jobbnál jobb lehetőségek vannak külföldön, hogy a szakmájukban, elismerten, jó fizetéssel, XXI. századi körülmények között dolgozhassank. Csak némi vállalkozószellem kell.
Végül a hálapénz kérdése. A vizsgálat befejeztével jönne az a rész, hogy valamivel emlékezetessé kell tenni a napot, így megkapjuk a számlát, hogy mennyibe is került maga a vizsgálat a tanácsadás, a szakértés. Remek, jó, hogy ezt is tudjuk, de hol fog ettől csökkenni látványosan a kiadás? Nem akartunk újabb forrásokat a pénzünkből az egészségügyre áldozni, de nagyon szívesen nyomjuk a hálapénzt, feketén, az orvosnak ami jóval magasabb mint a korábban leszavazott vizitdíj. Az elszámolást kezünkbe kapva haza indulhatunk, jó pár órányi várakozással és néhány perc vizsgálattal a hátunk mögött. Búcsúzóul elgondolkozhatunk a sorszám létjogosultságán, hiszen valójában az időpontok csak egy sorszámot jelentenek, hogy hogyan és ki után kerülünk sorra. Az elszámolás a kezünkben, vizitdíjat nem kellett fizetni. Remek, hogy túléltük.
Kifelé menet még elolvashatunk néhány papírra nyomtatott figyelmeztetést, mint, hogy "...beteget csak időponttal fogadunk..." vagy a kezelésről tudhatunk meg dolgokat, minden ajtón valamilyen egyedi kis csellel kiegészítve. A lényeg, hogy úgy látjuk ingyen van!
Kapcsolódó bejegyzések:
Petesejt örökbeadás
H1N1 védőoltás
Háziorvosi jelentés
Kórházat a válság szélén
Végre kapott szívet
Kommentek