Nem kevés adóforintot áltdozunk a bürokrácia fenntartására, de az állami intézmények műkdöését nem méri senki sem. Az persze nyilvánvaló, hogy a felső vezetés szemfényvesztéseivel nem találkozik csak egy szűk réteg, de mindennapjainkban mind találkozunk kisebb nagyobb hivatalok ügyintézőivel. Ők azok akik tőlünk kapják a fizetésüket és felhatalmazást, hogy zaklassanak minket, azaz arra nem kapnak senkitől felhatalmazást, de ha már egy kis hatalom van a kezükbe akkor jól megszorongatják a másikat. Van olyan is, hogy nemtörődömségből, vagy hozzá nem értésből adódóan egyáltalán nem is tudnának jobb szolgáltatást nyújtani. Itt is van az egyik probléma rendszerrel, mert egy olyan szolgáltatásért is köteles vagyok fizetni, ami lehet igénybe se veszek, vagy legszívesebben nem vennék igénybe, csak valamilyen jogszabály kötelez rá. Ilyen eset többek között az igazolványok, útlevelek, tulajdoni lapok ügyintézése is, mely napokat vesz el az életünkből.
Furcsa módon még mindig nem voltak képesek rájönni az intézményeink arra, hogy meg kellene változtatni a munkaidőt nyolctól négyigről, valami olyan ügyintézési periódusra amikor a dolgozni járó ember is képes időt szakítani az ügyintézésre. Mert manapság egy-két vagy több nap szabadságba, vagy céges jóindulatba kerül, hogy egy-egy dolgot elintézzen az ember. Néhány éve már próbálkoztak ugyan hétvégi ügyfélfogadással, a rendszer átalakításával, elektronikus ügyintézés bevezetésével, de valahogy nem nagyon akar ez összejönni, mert az alapvető hibák kijavítására nem hajlandóak, főleg olyan helyeken ahol egy kisebb módosítás után kiderülne, hogy az egész szervezetre nincs szükség, mert egy másik már régen végzi a feladatait, csak aki létrehozta erről az apróságról megfeledkezett. Nem feltétlenül kell az állami hivataloknak úgy működniük, mint egy kereskedelmi egységnek, de azért némi példát vehetnének a versenyszférából a profizmust illetően, mert mondani azt nagyon tudják, hogy úgy tudnak a kis üzletek versenyre kelni a nagyokkal, hogy egyre jobb szolgáltatásokat kínálnak az ügyfeleknek, de ezt megvalósítani nehéz. Hiszen ha nem vagyok megelégedve a sarki fűszeres árujával, vagy akár csak a hozzáállásával, akkor azon nyomban fordulok ki az üzletből és keresek egy másikat ahol fontos vagyok. Pont ezt nem tudom megtenni állami hivatalok esetén, mert vagy mind egyforma, vagy csak bizonyos helyeken lehet elintézni dolgokat, nincs alternatíva. Így könnyű azért! Ráadásul panaszt csak az adott szervezetnél, vagy az őket üzemeltető felettes szervnél lehet, akik tulajdonképpen ők maguk, a kivizsgálás eredménye pedig csak annyi lesz, hogy a felelősöket megtalálták, megbüntették őket és nagyon sajnálják a történteket, remélhetőleg a jövőben nem fog ilyen előfordulni. Ezt viszont vizsgálat nélkül is kijelenthetnék!
Kicsit még jobban megnézve a folyamatokat, láthatjuk, hogy már így is mi tartjuk fenn azt az intézményt, ahol az ügyeinket intéznünk kell, minden ellenszenvünk dacára, a mi időnket kell elpazarolni sorban állásra, hivatalai ügyek intézésére és még ráadásul minden ügymenetért külön fizetnünk kell többet kevesebbet, persze teljesen hivatalosan, dupla áron pedig gyorsabb intézkedést, végrehajtást is vásárolhatunk. Így aztán még egy bőrt lehúznak a kötelezettről, had szenvedjen még jobba. Ráadásul ha a hivatal valamilyen ügyben rosszul jár el, vagy téved, akkor is illeték ellenében fellebbezhetünk, tehát az ő hibájukért is mi fizetünk. Nem csoda, hogy ahol lehet a kiskapuhoz nyúlunk és próbáljuk megolajozni a rendszer fogaskerekeit, hogy legalább a mi ügyünk átcsússzon valahogy, mert a várakozással több pénzt vesztünk, mint amennyi a hálapénzre, illetve a megvesztegetésre elmegy. Így a rendszer önmaga gerjeszti a feszültséget és ezzel lehetőséget kínál a kiskapuk iránti kereslet szinten tartására, a kerülőutak folyamatos karbantartására!
Nem egyszer történt már meg velem, hogy láttam amit egy állami alkalmazott, vagy a hivatal egy másik részlegében dolgozó, valamilyen úton módon elintézte rokona, ismerőse ügyeit, természetesen szívességet kérve az aktuális ügyintézőtől, mert ő maga is tudta pontosan, hogy mindezt szabályosan végigcsinálni órákba, lehet napokba tellene. Sokkal egyszerűbb kicsit jópofizni és elintéztetni az ügyeket olyannal aki ért hozzá. Olyan eset is előfordult, hogy egy önkormányzati alkalmazott egy számára ismeretlen másik hivatalban felháborodottan kiabált mindenkivel, hogy micsoda eljárási rend van itt, tessék foglalkozni az ügyfelekkel és normális rendszert kialakítani, mert neki drága az ideje vissza kell menni az önkormányzatba dolgozni. Amellett, hogy nem sok jogalapja van egy ugyanígy működő másik szervezet tagjaként bírálni azt a helyet ahol ő az ügyfél, még felmerül a kérdés, hogy mirt intézi az ügyeit munkaidőben, azok az ügyfelek akik nála várakoznak azok milyen kiszolgálást kapnak addig és így tovább. Tehát látjuk és érzékeljük a hibát, csak egyszerűbb elnézni fölötte mint megváltoztatni.
Az eszköz megvan rá, hogy miként lehetne kiváltani a rosszul működő apparátust. Ez nem más mint az elektronikus ügyintézés, de ezt is sikerült úgy bevezetnünk, hogy az dolgozik az elektronikus rendszerrel aki korábban a papírokat készítette, ráadásul most mindent ki kell nyomtatni, így nem léptünk előre. Mindenki állítja, hogy mekkora megtakarítást érünk el az elektronikus ügyintézéssel, de valójában ezt nem nagyon érzékeljük, hiszen ahhoz el kellene bocsájtani a feleslegessé váló embereket, de ennek a következményeit nem vállalja fel senki sem. Általában a költségcsökkentés, racionalizálás el fog jutni egy olyan szintre mikor már kénytelenek vagyunk az élőmunka mennyiségéből faragni. Vannak drágán kifejlesztett informatikai rendszereink, melyek majdnem minden jelenlegi ügymenet kiszolgálására képesek, így csak az egyedi vagy különleges esetekkel kellene önállóan foglalkozni. Minden mást meg tudnának oldani az ügyfelek, hiszen elektronikusan tudnának időpontot egyeztetni, kitölteni a szükséges nyomtatványokat, majd csak annyi dolguk lenne, hogy várják a végeredményt. Kényelmesen, valóban szolgáltatásként lehetne értelmezni a hivatalok munkáját.
A jelenlegi rendszer csak arra jó, hogy alkalmazkodásra bírja a polgárokat, akik kellemetlen perceket élnek át minden egyes hivatali ügy kapcsán, és keresik azokat az utakat ahol egyszerűsíthetnek, könnyíthetnek saját sorsukon. A rugalmatlanság miatt generációkat rontunk el, így a már belenő az új nemzedék a rosszba és természetesnek fogja venni a kiskapuk keresését és a korrupciót.
Kapcsolódó bejegyzések:
Hókotrás
Modern államosítás Pécsett
Bürokrácia leépítés
Kommentek