Az utóbbi napokban elég sokfelé megfordultam az országban, ez alkalmat adott, hogy megnézzem a híres völgyhidunkat. El is csodálkoztam rendesen, hogy egy nagy kerülővel lehet csak megközelíteni és még az útnak is fel kell kúsznia a híd magasságába. Még jó, hogy valaki talált egy alkalmas helyet völgyhíd építésre, talál embert aki megtervezi, céget a kivitelezéshez és még politikai hátszele is volt, hogy pénzt nyerjen hozzá. Kicsit olyan ez, mint a budai uszálystrand, ha már egyszer kitalálták, csak jó politikai kapcsolatok kellenek és megy minden, mint a karikacsapás.
A legfurcsább az volt, hogy körbejárva a hidat úgy tűnt egyszerűbb lett volna a két hegynek nevezett völgyoldali dombot arrébb hordani lapáttal, vagy a legyalult részt a völgybe beletölteni, esetleg egy alagutat építeni, mert mint tudjuk az Alföldön van hajlandóság alagút fúrásra. De biztosan lett volna egyszerűbb megoldás, ráadásul a sokat emlegetett üzemanyag spórolás inkább csak a hidat elhagyva jelentkezik a lejtőkön. De ha valahogy a híd alatt áthaladó útra tévedünk, hamar megtaláljuk a felvezető "szerpentint", ami megmutatja, hogy nem is lett volna túl bonyolult hullámvasútként vinni az aszfaltcsíkot és még ki sem lógott volna a sorból, hiszen az M3-as Budapest közeli szakaszán még az itt kialakíthatónál is meredekebb emelkedővel találja magát szemben a gondtalan utazó. Lehet egy kapaszkodó sáv kellett volna, de talán az is olcsóbban kijön, mint egy komplett híd.
Vagy ez az egész nem is az építők ötlete volt? Van aki egyszerűen úgy gondolja, hogy kellett munka a Strabag leányvállalatának a Hídépítőnek és ezért vágtak bele a nagy építkezésbe, de az sem kizárt, hogy az évközben ilyen-olyan módon elnyert kisebb hídépítési projektek során elkövetett hibák, esetleges elszámolások, vagy irreálisan alacsony ajánlati árakból eredő veszteségek kompenzálására kapták meg a völgyhíd kivitelezési projektet, hogy legyen valami nyereség is a hídépítéseken. De majdnem mindegy is a lényeg mégis az iszonyatos mennyiségű pénz, amit még tetézett a technológia költsége is, mely által úgy tízszeresére nőtt a kivitelezés költsége, mert arra nem figyeltek előre, hogy költséghatékonyak legyenek. Azért azt is érdemes lenne megnézni, hogy a környező akadékoskodó települések pontosan mit és mekkora összegben kértek, aminél olcsóbb volt ez a projekt is, vagy nem ellenzéki vezetésűek-e az ellenlábas települések a környéken, akik még csak nem is akartak segítő kezet nyújtani az autópálya projekthez sőt még gáncsoskodtak is!
Végül van egy drága hidunk, ami látványosságnak kevés a helyiek nem annyira kedvelik, hiszen elvitte a forgalmat a városaikból így kevesebb a fizetővendég, nem lehet olyan könnyen nagyon szakítani, kell valamit tenni a vendégek becsalogatásáért, hogy lassítsanak a települések mellett ne csak száguldjanak az autópályán. Tervezetlenül és kihasználatlanul maradt a turisztikai vonzerő, vagy nem is nagyon építettek rá, mert ha már egyszer megépítettük akkor lehet oda programot szervezni, leugráltatni embereket a magasból visszarántós kötéllel, túrákat szervezni a hídnál, mindenféle ajándéktárgyakat árulni, de legalább egy parkolót vagy megállót készíteni olyan helyen ahonnan jó fotókat lehet csinálni az építményről. Valamit azért kellene kezdeni a látvánnyal, ha már egyszer ott van az a csuda betontömb, mert még egy jó darabig néznie kell a helyieknek, mert az utazó átrobog rajta és csak azt látja, hogy ez itt a völgyhíd, de az ott élőknek az egész életét végig fogja kísérni a magasút. Ideje nem csak megbarátkozni vele, hanem ki is használni a lehetőséget.
Kapcsolódó bejegyzések:
Gazdaságos gazdálkodás
Látjuk de nem vesszük észre
Önkormányzati rendszerváltás
Kommentek