Döcög vagy inkább botladozik a gazdaságunk, vannak néhányan akik próbálnak kikecmeregni a kátyúból, de mégsem kapják meg az elismerést mert nem tudunk róluk, nem vagyunk rájuk kíváncsiak, vagy egyszerűen irigyek vagyunk rájuk. Nem utánozni akarjuk sikereiket, nem becsüljük amit elértek, inkább szapuljuk a munkájukat, próbáljuk őket visszahúzni, vagy akár tönkre is tesszük eredményeiket, ha van rá lehetőségünk. Mindezt úgy, hogy előttünk is nyitottak a lehetőségek, hogy nagyot alkossunk, csak ahhoz erőfeszítést kellene tenni, de legalább meg kellene mozdulnunk. A középszerű állandóság viszont sokkal kényelmesebb és kockázatoktól mentes.
Tanulmányok szerint négy mód van rá, hogy egy vállalkozás túlélje a jelenlegi magyar adórendszert, ezek a külföldre vitt vállalkozás, az egyedi, prémium vagy monopol termék gyártása, az állami megrendelések teljesítése és a fekete gazdaság. Nézzük csak meg ezeket sorban.
Most derült fény rá, hogy hány cég vitte külföldre a vagyonát, akik amnesztiával visszahozhatják amit kimentettek, némi adóteher mellett. Irigyek vagyunk rájuk mert ők megtették, volt nekik mit kivinni és megtalálták a módját, hogy a lehető legkevesebbet adózzák a jövedelmükből. Megtehetjük mi is, csak meg nyelveket kell tanulnunk, ismeretségeket kell kötnünk, külföldön kell céget alapítanunk vagy tőkénket befektetnünk, vállalnunk kell a kockázatot, neki kell vágnunk a világnak. Persze ehhez gondolkozni kell, utána kell nézni a szabályoknak, de legalább olyan barátokat kell szerezni akik tisztában vannak az ügymenettel. Lényeg az, hogy vissza akarjuk kényszeríteni az ügyeskedőket a hazai rendszerbe, hogy ők is tönkremenjenek, vagy ami még rosszabb, az ő vagyonukat is feleméssze az állami apparátus. Igen tudom, vannak akik pont a mi pénzünket vitték határon túlra, de abban az esetben sem az a megoldás, hogy köpködünk rájuk és könyörgünk nekik, hogy adják vissza, hanem felelősségre vonjuk őket, visszaköveteljük ami a miénk és megakadályozzuk, hogy ez újra megtörténhessen. Olyanoknak adjunk pénzügyi amnesztiát akik segítenek befoltozni a lyukakat a nagy közös tarisznyánkon.
Sokkal nehezebb ügy, a prémium, vagy egyedi termék előállítása, ami olyan nagy nyereséget hoz amiből ki tudjuk fizetni a közterheket. De ilyet jelenleg szinte lehetetlen eladni, vagy olyan új és átütő jelentőségű ötletre van szükség, mint Scbobert Norbi csökkentett cukortartalmú süteménye. Elég régen irigykedünk már Norbi sikereire, mert ő komolyan veszi az üzletet és szinte a semmiből felépítette birodalmát. Nem a büszkeség beszél belőlünk mikor az Update termékekről beszélünk. Nem azt látjuk, hogy rávette az embereket, hogy kezdjenek el mozogni, mert így tovább és egészségesebben élnek. Azt nézzük, hogy ezen mennyit keresett! Ne legyen már baj, segít rajtunk, jobbá teszi az életünket még meg pénzt is keres ezzel. Legyünk büszkék rá, hogy milyen sokra vitte és próbáljuk meg lekörözni. Biztos vagyok benne, hogy az ő sikereit hallva a világ sok üzletemberének az ajtaja nyílik meg bármely magyar ötlet előtt, melyek ha sikeresek lesznek tovább javítják az ország hírnevét. Nagyon remélem, hogy hamarosan még több jó hazai ötlet kerül a világpiacra.
Vannak még a sokat vitatott állami megrendelések, melyek a közbeszerzés révén nem olcsóbbak, hanem kifejezetten drágák lesznek. Hallottunk a konfliktuskezelő tréningekről köztisztviselők részére, amin fel vagyunk háborodva, pedig csak mozgatjuk a gazdaságot. Állami megrendelést biztosítunk a tréningeket szolgáltató cégeknek. Ne legyen már ez olyan meglepő, minden héten azzal van tele a sajtó, hogy az építőipart az állami beruházásokkal lehet leginkább lábra állítani, a többi iparágat is támogatni kell. Ha máshogy nem lehet, hát úgy, hogy teljesen felesleges dolgokra kifizetünk egy halom pénzt, amiről reméljük, hogy jó helyre megy. A közbeszerzéseink nevetségesek, a Margit híd felújítására érkezett mindkét pályázat (!) legalább 50%-al alábecsülte a kivitelezés költségeit, ezért többlet forrásra lesz szükség, hogy a munka el tudjon kezdődni. A közbeszerzési pályázatban vállalt összeg, mégsem az az összeg amiért megcsinálják a munkát, az csak egy alacsony ár, amivel meg lehet nyerni a pályázatot. Bravó!
Végül marad a fekete gazdaság, amiben a legtöbb vállalkozó utazik és akikre a leginkább irigyek vagyunk, vagy talán mindenkit irigyelünk akinek egy kicsit is több marad a zsebében, mint nekünk. Nem látjuk hogy pont a nemtörődömségünk, az odafigyelés, a kontroll teljes hiánya miatt működhetnek a stiklik és kerülhetnek irigylésre méltó pozícióba emberek.
Ne irigyek legyünk, inkább törjük meg az ügyeskedők lendületét, és segítsük kibontakozni azokat akikre büszkék lehetünk!
Kapcsolódó bejegyzés:
Air Race
Kommentek